Elindult az ArtsandBusiness magyarországi megvalósítása, mondta Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Kogart Alapítvánnyal kötött támogatási megállapodása kapcsán.

A matching fund kereteit feszegető együttműködés során ötvenmillióval támogatja az állam a milliárdos Kovács Gábor gyűjteményépítését. Nem értem. Ha az állam kortárs művészeti gyűjteményt akar létrehozni, miért egy magángyűjtemény támogatásával teszi, amikor erre kínálkozik lehetőség a múzeumi gyűjtemények bővítésével is. (Bár Kovács Gábor szerint a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány nem azonos Kovács Gábor műgyűjtővel). Az állam kultúratámogatásának egyik vélhető célja, hogy a támogatott kultúra, művészet, műalkotás széleskörben hozzáférhető legyen, amire egy múzeumban nagyobb lehetőség van, mint egy magángyűjtemény esetében. Utóbbi időben az alapítvány szervezett közös tárlatokat állami intézményekkel, jelen esetben évente egyszer mutatja majd be a gyűjteményt Budapesten, kétévente pedig vidéken. Kogart művészeti gyűjtemény lett a korábban még Nemzeti Gyűjteményként tervezett modellből. 

A matching fund típusú együttműködéseknél a felajánlás eredetileg az államtól származik: ha támogattok ezt vagy azt, beszállunk mondjuk a felével. Itt az ötlet Kovács Gábor fejéből pattant ki: 100 millió, 100 műalkotás, 100 vállalat és a művészek is jól járnak, hiszen egy win-win helyzetről van szó (a fiatal képzőművészek támogatását a minisztérium feltételül szabta, vélhetően az érintett művészekkel folytatott széleskörű előzetes egyeztető tárgyalások nyomán). Az állam minden millióhoz féllel szál be, így lesz meg az ötven, ha összejött a száz vállalat. Az együttműködés öt éven át tart majd, az állam három évig vesz részt. Vállalati részről is akad mostmár jelentkező. A legnagyobb probléma mindezzel, hogy száz vállalat adománya a hazai támogatási kultúrát tekintve jelentős, így  félő, hogy olyan területekről von el támogatást , ahol esetleg nincsen hárommilliárdos alaptőke (bár ebből KG csak ötvenre tarthat igényt). 

Az arts and business nem most indult el Magyarországon. Létezik a Summa Artium, amit mind a Kogart, mind Hiller István jól ismer, hiszen együtt vettek részt a Kogart házban rendezett fórumon. A summa artium tevékenysége előtt is volt példa az üzleti világ és a kultúra együttműködésre, azaz az arts and businessre, amelyet az állam jó, ha serkent és jó, ha nem state and business formájában.